2011. március 4.

13. fejezet - A vadász

Na... egy kis újdonság! Egy kis bebocsájtást kaptok az egyik mellékszereplő életébe, gondolataiba. Remélem ez is tetszeni fog nektek. Jó olvasást és komi író kedvet kívánok!


(Debi szemszöge)

Elfehéredtek az ujjaim olyan görcsösen szorítottam a kormányt. Feszülten bámultam ki a szélvédőn, igyekezve nem a „legrosszabb esetre” gondolni. Chris mellettem arcomat fürkészte és idegesen dobolt a combján. Már rá is akartam szólni, hogy ezzel nem segít, de nem volt kedvem megszólalni. Végül ő törte meg a közénk telepedő kellemes csöndet.
- Szerinted tényleg megette? – Egyből tudtam, hogy mire gondol, de a választ halogattam, mert magam sem tudtam, hogy mit higgyek.
- Nem tudom. – Ez volt az igazság. Tényleg nem tudtam felmérni rendesen a helyzetet, olyan gyorsan történt minden. – Bianca nagyon erős… lelkileg. Ezt bizonyítja, hogy még életben vagy. – Utalásom miatt kissé lesüti a szemét. Nem gondolhatja, hogy elfelejtettem, hogy megharapta és feltételezhetően le is feküdtek egymással. Na, igen… ez is megnehezíti mindkettőnk dolgát. – Ennek ellenére nagyon ijedt volt, amikor magához tért. És ahogy már mondtam, nem nagyon szeretnek meghalni.
- Mit gondolsz, hol lehet?
- Hát… két lehetőség van, az első: valahol éppen gyilkolászik. De, erről valószínűleg már tudnék. – Értetlen fejet vágott, ezért magyarázni kezdtem… - Van pár… szövetségesem, segítőm… vagy nevezd, ahogy akarod, akik szólnak, ha „különös esettel” találkoznak. – Ezen úgy tűnt, hogy elgondolkozott és talán még mondott volna valami, de mégsem tette. Próbáltam megint csak a vezetésre koncentrálni, amikor egy újabb kérdéssel bombázott.
- Mi a második lehetőség? Azt mondtad, hogy kettő van. Tombol… vagy…
- Otthon van. A vámpírok, (de Bianca különösen) imádják magukat és nem bírják elviselni a rendezetlen külsejüket. – Ez mindig olyan furcsa volt számomra és mindig nevetnem kellett miatta, de most áldottam őket emiatt a tulajdonságuk miatt. Bárcsak otthon volna, és a ruháit próbálgatja, vagy akármi. – Először a lakására megyek.
- Megyünk. –Nem tiltakoztam kijelentésével, mert igazából örültem, hogy nem egyedül kell végigcsinálnom. – Tényleg megölöd? – Alig csúszott ki az utolsó szó ajkain. Még én sem tudtam, hogy mit fogok tenni, ha végre megtalálom. Igazából gőzöm sincs, hogy mit csinálok, de meg kell tennem, ha nincs más. Anya mindig azt tanította, hogy ebben a munkában nem számít a múlt vagy a barátság csak, hogy mi van most a jelenben. Nagyon hiányzik. Ő tudná, hogy mit tegyen.
- Nem hagyhatom, hogy ártatlan emberek haljanak meg. – Ez csak amolyan fél válasz volt, de érződött elszántságom.
- De ő Bianca… nem ölheted meg. Azt nem hagyom.
- Én sem szívesen tenném. Az én barátom is. De ő egy vámpír! Fogd már fel! – Az utolsó mondatokat már kiabáltam. Dühös voltam. Nem Chrisre, nem Biancára… a helyzetre. Hogy egyedül vagyok ekkora súllyal a vállamon. Szerencsére Bianca házához értünk. A kocsit letettem a már megszokott helyre és már ugrottam is ki belőle, mit sem törődve Chris lassúságával. Ő csak a bérház lépcsőházában ért utol, de onnan, mintha csak versenyt futnánk egymással és az idővel, rohantunk fel az ötödikre kettesével szedve a lépcsőfokokat. Még a liftet sem volt türelmem kivárni, még gyalog is gyorsabban felérünk, mint azzal a vacakkal. Az utolsó emeleten azonban mindketten megtorpantunk. Az egyetlen ajtó tárva- nyitva állt előttünk.

- Itt volt. – Vonja le Chris a tök egyértelmű következtetést.
-  Tényleg?- Hangomból maró gúny áradt, amiért csúnyán nézett rám. – Bocsi. – Komolyan gondoltam, de nem hangzott valami sajnálkozóan.
Belépve a lakásba megláttuk a nappalit, amin mintha tornádó söpört volna végig. A földön koszos, véres ruhák hevertek, a fa dohányzóasztal felborulva, a kanapé és a két fotel elforgatva. Reflexből felkaptam a ruhákat és a fürdőbe dobtam, így próbáltam eltűntetni a nyomokat.
- Már nincs itt.
- Már értem, hogy miért vagy nyomozó. – Nem akartam piszkálni, de egyszerűen le kellett valakin vezetnem a dühömet és Chris volt a közelembe. Ha tovább húzza Bianca az agyamat, valakit megütök. De Chris lenyelte bunkóságomat és inkább odébb állt és kutakodni kezdett. Valamit nagyon keresett, de nem tudtam, hogy mit. Telefonom csörgése riasztott bambulásomból. Remegve emeltem fülemhez a mobilom.
- Vámpírunk van. – Szólt Matt köszönés nélkül a telefonba. Matt az egyik bennfentesem, aki segít elkapni a kellemetlen vérszívókat. Csakhogy most a kellemetlen vérszívó a barátnőm.
- Tudom. – Összeszorult torokkal préseltem ki magamból. Kéretlenül is megjelent a szörnyű kép a szemeim előtt, miként Bianca vörösen izzó szemekkel ragadja el egy gyanútlan lakos nyakát és vájja bele tűhegyes fogait és szívja ki belőle az utolsó csepp életet is. – Mikor?
- Ma este, még friss a holttest. Eltűnt a vér és két seb az artériánál. Vámpír.
- Tüntesd el.
- Rendben. Tudod, hogy ki volt az?
- Igen. A barátom. Ő többnyire jó. – Magam sem értem, hogy minek kell magyarázkodnom, de úgy éreztem meg kell védenem Biancát.
- Szóljak másnak?
- Ne.
- De… - próbált tiltakozni, de szavába vágtam.
- Én vagyok a vadász lánya. Az én dolgom. Korábban is megettem már. – Nem tiltakozott tovább a fiú. – Elintézem. Majd hívj, ha van egy újabb halott.  –És ezzel le is tettem. Észre sem vettem, hogy Chris közben mellém lépett és mindent hallott.
- Mi volt ez?
- Hulla. Oda megyünk. – Pár perc múlva ismét a kocsiban ültünk és az sms-ben elküldött címre igyekeztünk. Chris megint vezetés közben kezdett el faggatózni.
- Mi ez a vadász lánya dolog? Én úgy tudtam, hogy te vagy a vadász. Az apád…
- Az anyám… volt. – Helyesbítettem a szavába vágva.
- Ő is egy vadász volt?
- A vadász. A legnagyobb. Nem csak vámpírokat ölt, hanem mindenféle gonoszt. Démonokat, vérfarkasokat, kopogtató szellemeket, kísérteteket, warlockokat, szatírokat, shedukat, vetelákat, titánokat. Ha gonosz volt, Andie végzett vele. Érzéke volt hozzá… tehetsége. Remélem bennem is megvan. – Az utolsó mondatot inkább csak magamnak mormoltam.
Chris egy percig csak némán ült és emésztette az új információkat.
- Nehéz lehetett így felnőni.
Igen tényleg az volt, de nem volt időm kimondani, mert már leállítottam a motort és pattantam ki a kocsiból. Chrissel együtt egy bár melletti sikátorba tartottunk, ahol Matt már várt minket. Odamentem hozzá és egy csókot leheltem a szájára.
- Hosszú történet. – Feleltem Chris értetlenkedő arcát látva.
Az igazság az, hogy én és Matt… mi szeretjük egymást, szívből. De a „munkánk” miatt ez a románc elég bonyodalmas, ezért nem igazán vagyunk együtt. De ez tényleg elég bonyolult.
- Részletek? – Kérdem Mattől. Nagyon aranyos, ahogy a szőke haja az égbe mered, és a neonfények megcsillannak rajta. Nagy erőfeszítésembe került, hogy az állam a helyén maradjon a föld súrolása helyett.
- Úgy egy órája történt. – Eddig stimmel. Még mindig reménykedtem, hogy Matt csak téved (bár nem szokása) és nem is vámpír. – Pontosan… - Mutatott a kuka mellé Matt – ott volt a lány. A nyaka kitörve és vér egy csepp sem. Ahogy láttam elég részeg volt, és ha a boncnokunk végez, akkor mondhatok biztosat, de szinte 100% hogy a törés a harapás előtt volt.
- Várj! – Szólt közbe Chris – Boncnokotok?
- Persze az ilyen típusú hullát általában nem engedjük át a zsaruknak.
- Akkor én, mint zsaru, megjegyezném, hogy ez szabálytalan.
- Mert tudnátok vele bármit is kezdeni? Bízzátok a profikra. Ez mit keres itt? – Fordul felém a kérdésével.
- Egy barátom. – Furcsán nézett rám, mintha egy csöppnyi féltékenység bujkálna szemében, de mivel ismerem őt el is vetettem ezt a lehetőséget.
- Na, jó most mi legyen? – Kérdezte Chris mit sem törődve Matt lenéző megjegyzésével.
- Megkeressük Biancát. És megölöm. – A kocsi felé vettem az irányt, figyelmen kívül hagyva a fiúk kételkedő szemeit.
- Nem! – Ordítja Chris mellettem állva. A kezét a kocsi ajtajának támasztotta, hogy ne tudjam kinyitni azt. – Nem engedem. – Tudtam, hogy ez lesz. Még a végén a karó elé veti magát.
- Te reménytelenül szerelmes vagy, ezt gondolod mi?
- Érzek iránta valamit. És ő is.
- Lószart! – Köpöm elé. – Attól, hogy lefeküdtetek, még nem éreztek egymás iránt semmit. Ittál a véréből! Te is tudod, hogy ez mivel jár. – Szemem sarkából láttam Matt arcán az undort, amivel Chris felé néz.
- Nem engedem, hogy bántsd őt.

3 megjegyzés:

  1. Szia!

    Nagyon kiváncsi vagyok ki várja otthon erre mit teszel:)

    Era

    VálaszTörlés
  2. huuh...gratulálok Dana!!Debi szemszöge nagyon jó lett !!!!és én is kiváncsi vok mi lesz a folytatás!!!csak így tovább!!(de ugye Bianca nem hal meg ?)
    hétvégén lesz újabb rész?
    csak így tovább!!
    írta:Shilena

    VálaszTörlés
  3. Kedves Era!
    Szerencsére én tudom, és te is még a hétvégén megtudhatod.

    Kedves Shilena!
    Az előbbi válasz a te kérdésedre is. Igen lesz friss ( csúcsot szeretnék, dönteni ezért egészen addig írok amíg bele nem alszom) és amint kész lesz az 14. fejezet rakom is fel.

    VálaszTörlés