2011. április 7.

19. fejezet - Ébredés

Nem is volt olyan nehéz összeszedni azt az 5 kommentet, ugye? Ezért a következő fejezet ismét 5 komi után érkezik. Jó olvasgatást!


Bianca szemszöge

Ez már nagyon hiányzott. Csak én és Ian, egymás mellett. Felültem és belenéztem a szemébe és láttam csillogni a boldogságtól és csak mosolygott rám, amitől nekem is nevetnem kellett. Halkan felkacagtam, aztán felém nyúlt és arcomat a mellkasára tettem. Hallgattam a szívverését, ami most sokkal élénkebb volt a vérem hatására. Figyeltem egyenletes lélegzetvételét miközben ő a hátamon köröket ró mutatóujjával. Napokig el lettem volna így, és nem is nagyon szándékoztam felkelni az ágyból mert eléggé elfáradtam. Ez is ritkaságnak számít nálam, de most teljesen lefullasztott.
- Hozok egy kis vért. - Szólalt meg lágyan Ian és a válaszomra várt. Én csak bólintottam és már vette is fel az alsónadrágját. Én mosolyogva néztem ahogy még az ajtóból visszanéz rám. Pár percre egyedül maradtam a gondolataimmal. Egész elmémet elborította az a rózsaszín köd amit a jelenléte és az éjszaka tettei okozott. Már annyira hogy kezdett kicsit zavarba ejtő lenni. De szerencsére már vissza is ért két bögrével a kezében. Amint a szobába ért és még közelebbről éreztem a rozsdás illatát a torkomban felcsaptak az éhség okozta lángok. Vágyakozó szemekkel néztem a küszöbömön álló férfira, miközben felkúsztam az ágyon és a háttámlának támaszkodtam.
- Ennyire hiányoztam? - Nevetett, majd hozzám sietett és az egyik bögrét az ágy mellett fekvő szekrényre helyezte, de a másikat még nem adta át nekem, hiába nyúltam érte. Eltartotta, hogy ne érjem el.
- Kérd szépen. - Utasított akár egy gyereket, én pedig mint egy hisztis kislány felbiggyesztettem az ajkam és összeszűkült szemekkel felmordultam.
- Kérem szépen! - A hatás kedvéért magamra varázsoltam mézes, mázos mosolyom, de amint kinyitottam a számat előugrottak szemfogaim.
- Jó kislány. - Mormolja és egy csókot nyom a homlokomra, miközben végre kezembe adja a bögrét.
Nem tartott sokáig, csupán pár másodperc kellet, hogy kiürítsem a fehér bögre tartalmát. Amint kivégeztem, Ian elvette tőlem és a másikat is a kezembe nyomta. Egy másodpercig csak néztem rá.
- Te nem iszol? - Érdeklődöm, miközben már kortyolom is fel a vörös folyadékot.
- Nem. A véred elég volt. - Feleli lazán.
- Aha. - Kissé zavarba ejtett ezzel a dologgal. Soha nem gondoltam, hogy valaki még meg fog csapolni, de igazából, tetszett a dolog.
Miután végeztem a második bögrével is és már kezdtem újra erőm teljében érezni magam letettem a poharat a szekrénykére és megint felültem. Ian előre hajolt, hogy csókot adjon, de elhúzódtam tőle, és felálltam.
- Mit csinálsz? - Kérdi szemöldök ráncolva.
- Zuhanyzom.... Nem jössz? - Biccentettem a fürdőszoba irányába.
- Mmmm. - Kaján mosolyra húzódik ajka és villám gyorsan feláll és lábamnál fogva felnyalábol és már rohan is a fürdő felé. Hangos nevetésben törtem ki, mikor felkapott és a következő pillanatban már a zuhanyzó falának támasztva csókolt. Hevesek voltunk, martuk egymás bőrét, aztán Ian megnyitotta a csapot és hagytuk hogy a meleg víz áztasson minket. Pár percet töltöttünk egymásba gabalyodva, amikor meghallottam a csengőt. Lassan, kelletlen húzódtam el Iantől.
- Hogy a nyavaja... - Mérgelődött, amikor kiléptem a kabinból és egy törölközőt tekertem magam köré.
- Bocsánat. - Morogtam, mikor kiléptem a fürdőből.
Azonnal az ajtó felé vettem az irányt, és pont amikor oda értem, akkor csengettek ismét. Hallottam, hogy Ian matat a fürdőben a szekrények között, biztos törölközőt keresett. Vártam amíg hallottam a pamut ismerős susogását és kinyitottam az ajtót.
Legnagyobb megdöbbenésemre, Debi állt benne. Teljesen kiment a fejemből, hogy azóta nem láttam amióta olyan csúnyán ott hagytam őket a parkban. Ruhája elég koszos, szakadt volt és azonnal megéreztem rajta az alvadt vér szagát. A szemembe nézett és mélyen szedte a levegőt, majd a következő pillanatban már a nyakamba ugrott.
- Bianca, olyan jó hogy jól vagy. - Viszonoztam ölelését, bár kicsit tétován. Egy pár másodperc múlva hátrált, majd szemei kikerekedtek.
- Mi...? - Kezdtem, de már rájöttem, amikor meghallottam Ian szuszogását közvetlen mögöttem. - Gyere be. - Invitáltam be végül, és ő készségesen be is lépett és a kanapéra telepedett.
- Ki a törölközős pasas? - Kérdezte egy pillanattal később, miután rendezte vonásait.
- A vőlegénye, Ian Savona - Mutatta be magát Ian. Debi szemei két méteresre nőttek és álla már a padlót súrolta.
- A mid? - Nyögte ki végül.
- Az EX vőlegényem. - Hangsúlyozom inkább Iannel mint Debinek. Nem felelt csak elraktározta magának. Biztos vagyok hogy ennyivel nem fogom megúszni. De most hogyan magyarázhatnám meg, hogy Iannel éltem és eljegyzett, de az esküvőnk előtt pár héttel lelépett és csatlakozott egy pszichopata vámpírhoz, aki abban lelte örömét, hogy más embereket és vámpírokat terrorizált. De most visszatért és kufircoltunk és az állítása szerint maradni fog, és én akarom hogy itt maradjon, annak ellenére, hogy más iránt táplálok gyengéd érzelmeket. - De ez nem lényeg. Hol van Chris?
- Ki az a Chris? - Kérdezte Ian. - Csak nem az az élő akiről beszéltél? Most vele...
- Mi történt miután elmentem? - Fojtattam a faggatást, ügyet sem véve Ianről. Halottam nemtetszését, majd a hálószobámba ment vélhetőleg felöltözni.
- Mondom a lényeget. Miután eltűntél keresni kezdtünk és találtunk egy halott nőt, és elkezdtünk utána nyomozni. - Egy pillanatra eszembe jutott, hogy azon az éjszakán két férfi életét oltottam ki. Akkor itt valami nem stimmel. Ha én férfiakkal végeztem, akkor ki ölte meg a nőt? - Bementünk a kapitányságra és onnan elraboltak. Két vámpír, azt hiszem.
- Azt hiszed? - Kérdem egyre aggódva.
- Igen, megbűvöltek. Nem emlékszem semmire, csak arra, hogy megragadnak és nem tudok szabadulni és a következő pillanatban már az utcán találtam magam egyedül.
- De Chrissel mi van?
- Nem tudom. - Ingatja a fejét Debi jobbra, balra. Ekkor éreztem Iant elsuhanni magunk mellett és már el is tűnt a lakásból.
Hirtelen a talaj kicsúszott a lábam alól és a kanapéra rogytam. Túl sok volt ez így egyszerre. Christ elrabolták. Az ember, aki újra megtanított érezni most vámpírok markában van és mindez miattam. Csak én tehetek róla. Nem kellett volna belerángatnom ebbe az egész őrületbe, csak ártok neki. Minden együtt töltött perccel egyre csak aláírni készültem a halálos ítéletét. Ki vagyok én ahhoz hogy szeressem őt és ezzel veszélybe sodorjam? Egy másodperc alatt összeszedtem magam annyira, hogy újra felálljak, és vámpír sebességgel a hálómba felöltözni, majd a bejárati ajtó felé rohantam. Nem várhatok ölbe tett kézzel, amíg az ismeretlen emberrabló vissza nem szándékozik szolgáltatni nekem Christ. Ha hetekig, vagy évekig is tart de megkeresem. Éppen téptem fel az ajtót, amikor megláttam Christ, amint ott áll és épp a csengő felé nyúlt. Mintha csak egy árnyat láttam volna, nem hittem a szememnek.
Örömömben menten a nyakába vetettem magam és szorosan magamhoz húztam. Ő sem kímélt, úgy szorított, mintha csak az élete múlna rajta.
- Sss. - Nyugtatgattam, végigsimítva a hátán. - Nyugodj meg. - Továbbra is hevesen kapkodott levegő után így fojtattam a csitítását.
- Nem értek semmit. - Motyogja a vállamba meggyötörten.
- Sss, már itt vagyok. Nem eshet bajod.
- Nem magam miatt aggódom. - Tolt el magától, hogy bele tudjon nézni a szemembe.
- Nem értem. - Kezdtem.
- Üzenetet hoztam. - Arcom elkomorul és már semmi nyoma az iménti megkönnyebbülésnek.
- Mi lenne az? - Szűröm alig érthetően a fogaim közül.
- Isobel azt üzeni, hogy a "játék megkezdődött".

5 megjegyzés:

  1. hűűha... két pasival egyszerre.. nem semmi :P de most tulajdonképpen kit is szeret?? o.O :D már nagyon várom a kövit és ez is nagyoon tetszett :D remélem hamar meg lesz az 5 komi :D xoxo (:

    VálaszTörlés
  2. töööök jóó lett!!! Bianca aztán tud keverni a pasi ugyleteivel :)))várom a következőt és tudod csak így tovább!!!

    írta:Shilena

    VálaszTörlés
  3. szuper lett teccik hogy két pasival kever :)
    siess a kövivel!
    pusszancs: betti

    VálaszTörlés
  4. Szia!!Imádom a sztorid alig várom a kövi részt!!

    VálaszTörlés
  5. egyszerűen szuper vagy !!!siess a frissel! :D

    VálaszTörlés