2011. május 22.

22. fejezet- Forró nyomon

Tudom, sokat kellett várni az új részre, de mostanában nincs időm meghalni se, de remélem kárpótol mindenkit az új fejezet, és az új események. Írjátok meg a véleményeteket az új szereplőről, kíváncsi vagyok hogy hogyan vélekedtek Aaronról. Jó szórakozást hozzá!


(Aaron szemszöge)

Már az öreg házánál voltam és élesítettem a gépem, tettre készen. Az elején lelkesítette a dolog, hogy rendőröset játsszak, de most már inkább csak az adrenalin hajtott. Jessica rejtélyes eltűnése után kaptam az infót hogy ezen a környéken látták. Mivel az egyetemi lapnál dolgozok sok hír eljut felém, ennek köszönhetem ezt a nyomot is. Ismerős volt az Ipstwich street neve így lementem a könyvtárba és egy kicsit utána néztem. Tudtam hogy nem stimmel a hellyel valami és minél mélyebbre ástam egyre inkább bebizonyosodott az állításom. Az elmúlt tíz évben több eltűnéses eset is köthető a környékhez, és egy holttestet találtak három évvel ezelőtt a helyi kis kocsma melletti erdőben. Oda kellett mennem utána kérdezősködni. A rendőrök nem foglalkoznak ezzel, mondván, hogy a lány csak meg akart szabadulni az egyetem álltál okozott stressztől. De én tudom hogy Jess nem az a fajta lány. Nem beszéltünk sokat, de a suli lapnál dolgozott ő is. Kedves és lelkes lány , és mindig nagyon pontos. Nem vall rá az ilyesmi. Beszéltem a barátaival is és eldöntöttem, hogy utána nézek az ügynek. Másnap már az a külvárosi kis kocsmában kérdezősködtem először is a holttest után, de igazi válaszokat nem kaptam. A legtöbb ember, azt mondta hogy még csak nem is hallott róla, és minél többet kérdezősködtem annál undokabbak voltak az emberek. Már végelkeseredésemben leültem a pulthoz és kikértem magamnak egy üveg sört. Épp a gondolataimba merülve kortyolgattam a söröm, amikor arra lettem figyelmes, hogy egy fiatal lány ült le mellém. Nagyon csinos volt, és úgy tűnt hogy ő is alaposan végig mért engem, majd megszólalt.
- Te vagy az a srác aki Molli után kérdezősködött?
- Igen. Tudsz valamit róla? - Amint kimondtam, láttam hogy a lány nagyon maga alatt van. - A barátod volt igaz? - Nem válaszolt, de rögtön tudtam, hogy igen, mert lesütötte a szemét.
- Nézd, megbeszéltük, hogy nem említjük az esetet, de...
- Mond csak.
- Van egy öreg az Ipstwichen, őt gyanúsítottak az eltűnésekkel és Molli meggyilkolásával is, de a vádakat ejtették egyik napról a másikra, az egész üggyel együtt. Ez a Jack, itt él tíz éve, de senki sem látta.
- Tíz éve?
- Igen, pont akkor költözött ide, amikor a kocsma is nyílt.
- Akkor kezdődtek az eltűnések is nem igaz?
A lány megadta a címet és már indultam is a házhoz. A fényképezőgépemet is magammal vittem, hogy bizonyítékot gyűjthessek, ha már másra nem is futja. Még nem csináltam ilyesmit, soha nem leskelődtem senki után - leszámítva a gimi koleszában amikor belestem néhány lány szobájába - de főleg nem egy állítólagos gyilkos után. Szívem hevesen vert és az agyam villámgyorsan kattogott az adrenalin hatására. Épp a ház körül sétálgattam, amikor megláttam egy gyönyörű szőke nőt kiszállni egy taxiból. Elbújtam a legközelebbi fa mögé, nehogy észre vegye hogy leselkedem, de úgy tűnik hiába, mert hosszan nézett felém. Aztán már be is ment. Rohanni kezdtem a házhoz, és bekukucskáltam az első ablakon, ügyelve arra, hogy ne vegyenek észre odabentről. De rögtön vissza is buktam, mert egy férfi megtámadta a nőt. Szaporán vettem a levegőt és vissza fordultam és már változott is a benti kép. Épp hogy egy pillanatra fordultam el, de a nő egy gyors pozícióváltással, falnak nyomta a tagot.
- Jack, Jack, ugye te sem gondoltad, hogy ez össze fog jönni? - Azonnal nyúltam a fényképezőgépem után és el is lőttem néhány képet. A nő és a férfi beszélgettek, elég bizalmasan, nem hallottam amit mondtak, így továbbálltam. Megint csak sietős léptekkel távolodtam a háztól és a garázs felé vettem az irányt, amikor a bejárati ajtó kicsapódott és a nő kilépett rajta. Futásnak eredtem, majd a garázs falának támaszkodva vártam egy kicsit, majd óvatosan kileste az épület mögül, de már nem volt ott senki. A biztonság kedvéért azért szorosan a falhoz simulva araszoltam a garázs mellett egészen egy aprócska, koszos ablakig. Természetesen nem tudtam ellenállni és benéztem az ablakon, de a látvány elborzasztott. A garázs ugyanis tele volt kórházi vérzacskókkal és volt ott egy nagy szekrény is amiben különféle orvosi szerszámok voltak, infúzió, injekciós tűk meg ehhez hasonlók. Megpróbáltam úgy fészkelődni hogy jobban lássak, és ekkor felfigyeltem egy a padlón heverő alakra. Először csak a lábát láttam, de minél jobban fészkelődtem, megláttam hogy a női testet véresre marcangolták, majd megláttam az arcát. Jessica volt az. Az a Jessica aki a suliújságnál dolgozott, és mindig érdeklődéssel végezte munkáját. Az a Jessica akinek az eltűnésében most én is nyomoztam. Elborzasztó látvány volt és sokkot kellett volna kapjak, de ehelyett kikapcsolt az agyam és szinte ösztönösen előkaptam a gépem és lefotóztam, így a rendőröknek lesz végre valami bizonyíték. Elborzadva fordultam el a szörnyű látványtól és amilyen gyorsan csak tudtam futásnak eredtem. Olyan messze akartam kerülni attól a helytől amilyen messze csak lehetett. Nem fogtam fel igazán hogy mit láttam. Tudtam hogy mi volt ott, de mégsem jutott el a tudatomig, hogy odabent tényleg egy iskolatársam hever holtan, szétmarcangolt testtel. Futottam tovább nem is gondolkozva, hogy merre tartok, egészen addig amíg hangokat nem hallottam. Lassítottam és közelebb mentem, de csak óvatosan, nehogy észrevegyenek. Láttam a nőt, akit már korábban is egy férfival. A férfi a nő szemébe nézett és az állánál fogva emelte meg a fejét, idillinek tűnt a kép egészen addig a pillanatig, míg a nő le nem söpri magáról, majd akkorát lök a férfin, hogy az méterekkel arrébb ér földet, majd dühösen elordítja magát.
- Ne merészelj hozzám nyúlni, te alattomos féreg! Chris él, és ez így is lesz amíg én itt vagyok. És ha kedves az életed eltakarodsz innen és soha többé nem kerülsz a szemem elé!
Teljesen összezavarodva a látottaktól ismét rohanásba kezdtem, de alig indultam el valami rögtön meggátolt benne. Valami elkapott, vagy inkább valaki, a pulcsimnál fogva egy mozdulattal a földre rántott. A fejem nagy sebességgel ért földet és iszonyatosan fájt, mozdulni sem bírtam.
- Egy kém. - Monda komoran, fölém hajolva a férfi, akit az imént láttam. - Lássuk csak, miket talált... - Elvette a fényképezőgépemet, de mielőtt bekapcsolhatta volna, a nő is ideért, és kikapta a kezéből, majd a férfit arrébb lökve, fölém hajolt.
- Jól vagy? - Kérdezte őszinte aggodalommal. Nem bírtam megszólalni csak bólogattam. A fejem még mindig nagyon fájt, és az elmém is zavart volt, nem értettem semmit ami körülöttem zajlott. Egy újabb mozdulatsorral később már nem a nő hanem a férfi görnyedt fölém, és két kezével a vállamnál fogva a földnek szegezett. Hiába volt minden ellenállás, a férfi meg sem rezzent.
- Azonnal engedd el, Ian! - Parancsolt rá a nő.
- Ő tudja, nem kockáztathatunk, Bianca. Mi lesz velünk ha kitudódik a titok?
- Attól még nem kell megölnöd! Elég ha megbűvölöd. Engedd el! - A férfi ismét kikerült a színből, és én nagy nehezen megpróbáltam feltámaszkodni. Már majdnem felültem, amikor a nő mögém került és megfogta a vállamat. Leguggolt hozzám, majd a szemembe nézett.
- Mi a neved? - Kérdezte különös hangon.
- Aaron. - Nyögtem ki nagy nehezen.
- Jól van Aaron, most figyelj rám jól. - Megvárta míg bólintok majd folytatta. - Amit ma láttál azt elfelejted, nem találkoztál velünk, és csak egy ismerősödet jöttél meglátogatni, de már hazafelé tartasz. Ismételd!
- Ezt most nem értem, mit akarsz tőlem? - A kérdésemre láthatóan meglepődött és jelentőségteljesen hátranézett a férfira.
- Ez hogy lehet?
- Engedj oda! - Felém lépett és a szemembe nézett. Majd kérdőre vonta szemöldökét és visszanézett a nőre. - Nem hat.
- Megbűvölhették?
- Talán. De ennek már nincs jelentősége. - És hirtelen valami éles fájdalmat éreztem a nyakamban, mintha kiszakítanának a torkomból egy darabot. Az a férfi, az a férfi harapott meg. Aztán egyszer csak nem éreztem fogait a nyakamon, és láttam ahogy pár méterrel arrébb ér földet. Nagyon megszédültem, forgott a világ körülöttem és éreztem ahogy megint visszaesek a földre. Véreztem, a pólóm már átnedvesedett. Hirtelen megemelkedett a fejem, de nem én csináltam, a nő a fejemet a combjára helyezte, majd fölém hajolt.
- Mit tettél!? - Üvöltötte a férfinak.
- Csak a védelmünk érdekében tettem. Mi van ha kémked Isobelnek?
- Nem fogom hagyni hogy meghalj. - Suttogta nekem.
- Már nem tudsz mit tenni. Egyszerűen elvérzik. Persze ha hagynád megkönnyíteném a halálát.
- Azt már nem. Ez egy gyerek.
Egyre tompábban érzékeltem a dolgokat, csak a nyakam fájt, de az piszkosul. Nem értettem mi folyik körülöttem, aztán hallottam hogy még veszekednek, aztán a férfi felkiáltott.
- Bianca, ne légy ostoba! - És a nő azt hiszem a csuklóját a számnak nyomta, és onnan valami fémes ízű folyadék folyt a számba. A vére? Tényleg a vérével itatna? Próbáltam kiköpni de már késő volt, lenyeltem. Egyre sötétebb lett minden, és már nem is láttam mást csak a sötétet. Éreztem ahogy a nő ide-oda ringat az ölében és szorosan magához ölel és mormogott is valamit, de nem tudtam hogy mit. Csak tengődtem a semmiben, míg végül nem éreztem semmit...
Fény, valami erősen világított, és pont a szemembe. Iszonyatos érzés, arra kelni, hogy valami a szemedbe világít. Nehezemre esett kinyitni a szemem de csak rávettem magam. Egy ágyban voltam, egy ismeretlen szobában. Amint felfogtam, kipattantam az ágyból és falhoz siettem valami fedezéket keresni, de ez a mozdulat olyan gyors, hogy az egész szoba fordult vele, mintha csak gyorsított felvételben néztem volna. Hátráltam a fal mentén amíg a sarokhoz nem értem. Nagyon megijedtem, mert nem tudtam bemérni, hogy hol vagyok és mi is történt velem pontosan. Arra emlékszem, hogy nyomoztam egy ügyben, méghozzá Jessica ügyében azt hiszem és volt egy férfi és egy nő akik veszekedtek és egy garázsban egy holttest, ami csurom vér volt. A vér gondolatára összeszorult a gyomrom. További gondolkodásra nem volt idő mert akkor lettem figyelmes arra hogy nem is vagyok egyedül. Az a nő ült egy fotelban az ágyam mellett akit láttam vitatkozni a férfival.
- Nyugodj meg Aaron. A nevem Bianca, tudom, hogy most neked minden zavaros, de mindent elmagyarázok.
- Az a férfi megakart ölni engem, te.. te pedig vért adtál nekem... és véreztem és sötét lett és itt ébredtem. Mi történt velem? - Hadartam.
- Vámpír vagy. - Közölte velem, mire elröhögtem magam.
- Vámpír... jó vicc. - Mondom cinikusan. - Nézd Bianca nem tudom hogy ki vagy vagy miben hiszel de ez...
- Vámpírrá változtattalak, hogy ne halj meg... teljesen. Rosszkor voltál rossz időben és...
- Túl sokszor olvastad a Twilightot. Bocs, de nekem erre nincs időm, köszi hogy elhoztál és hogy "megmentetted az életem" de nekem most... - Hirtelen, megcsapta egy illat az orromat, amitől összeszorult a torkom és égetni kezdte.
- Érzed a lángokat a torkodban? - Kérdezte miközben egy termoszt csavargatott. - Ezt hívják éhségnek. Itt van, ez majd segíteni fog, elmulasztja az éhséget.
- Mi ez? - Kérdeztem, de már ki is kaptam a kezéből és mohón kortyolni kezdtem a meleg folyadékot.
- Vér. - Majdnem kiköptem amikor meghallottam, de végül nem foglalkoztam vele csak öntöttem magamba. Egy perccel később amikor leemeltem a számtól a termosz üveget, már kissé nyugodtabban leültem az ágy szélére és mérlegeltem a dolgokat.
- Szóval igaz...
- Igen. Sajnálom de tényleg így van. - Leült mellém az ágyra és elkezdte magyarázni, hogy hogyan is él és miféle életformát követ nap mint nap. Figyelmesen hallgattam, és nem szóltam közbe egyszer sem. - Szóval... mivel még új vagy és én vagyok a teremtőd így szeretném hogy velem maradj, egészen addig míg nem lesz biztonságos téged emberek közé küldenem. Ha ez megtörténik, akkor választhatsz, hogy velem maradsz, vagy éled a saját életed.
- Megtennéd, hogy egy kicsit magamra hagysz? - Kérdeztem tőle kissé kábán. - Ne aggódj nem szökök meg vagy ilyesmi. - Válaszoltam kételkedő pillantására. - Csak ezt még fel kell dolgoznom, egy kicsit egyedül szeretnék maradni.

3 megjegyzés:

  1. nagyon szupíí elég váratlan fordulat de tök jó pofa és csak így tovább




    írta: Shilena

    VálaszTörlés
  2. Sziaa (:
    sikerült teljesen meglepned ezzel a dologgal (: nem gondoltam volna, hogy behozol egy új szereplőt :P
    én teljesen Ian párti vagyok *.* :P
    egyébként jó feji volt, csak furcsa, hogy nem a szokásos mesélők voltak :P
    várom a kövit, xoxo (:

    VálaszTörlés
  3. Huha, ezzel sikerült engem is alaposan meglepned. Nagyon tetszik Aaron talán azért mert ő egy normális tizenéves, és az a beszólás hogy "túl sokszor olvastad a Twilightot" hatalmas XD Nagyon izgalmas lett és már várom a további fejleményeket. *.*
    Én is Ian párti vagyok :P
    A design pedig csodálatos lett!!!
    Siess a folytatással, pusszancs
    Kata

    VálaszTörlés